Járva, figyelve városi népképviseleti szekcióink kampánytevékenységét, szembeötlik, hogy kivétel nélkül szinte mindenki szelíd kampányt tervez, és természetesen ugyanerre számít az ellenlábasok részér?l is. A szelídség idilli takaróját eddig, szeptember közepéig valóban nem sok minden feslette fel.

Még pár vödör malter, talán megköt id?ben. Ha nem, sebaj. Átadjuk, nincs mese. Legfeljebb visszahullik. Az utolsó simítások nagyon fontosak. Végéhez közeledik a négyéves állványozás. Gyors körbenézés, maradt-e még a végére elég épít?anyag. (Tégla, cement, mész.) K?m?ves és építész egyaránt számot vet, miel?tt elj? a nagy szalagátvágás ideje, hogy stabilan áll-e a torony.

Ül az ember az autóban, végzi a dolgát, járja a várost. Miközben rutinból kikerüli a kánikula okozta legfrissebb koccanásokat, szól a rádió, indul a hírek.

Hallgatja. És csak hallgat.

Azt ugyan nem tudni, pontosan merre is dübörög tovább a gazdaság, mert a döntéshozók és az ellenzék egyik fele nyaral, a másik fele pedig - valószín?leg - a nagy h?ségt?l beszámíthatatlan. Vagy legalábbis úgy viselkedik. Mert van azért abban valami furcsa, ahogy a gazdasági cs?d emlegetésével párhuzamban évtizedes politikai toposzok d?lnek be.

A júniusi f?tési szezon után úgy látszik: talán megérkezik a nyár, és a családok tet?csomagtartót és útlevelet nem kímélve elindulhatnak nyaralni. Mindezt az év során megkeresett pénzmagból teszik lehet?vé, és mivel ez nem mindenkinél könnyen jött pénz nem mindegy, hogy mit választanak uticélúl. Örök klasszikus a magyar tenger, ahol egyre olcsóbbak az árak mivel az egész Balaton lassan elmocsarasodik, szúnyogosodik. Így talán csak a VietKong veteránjai érezhetik otthon magukat. Német turisták dömpingje sem árasztja el már el az Aranypartot, mivel az elmúlt évek alatt a 3000 forintos sült hekknél olcsóbb étkekre leltek a sós viz? tengereknél.

Szép dekoráció, finom ebéd, a helyszín kellemes hegyvidéki környezet. Kávé a hegyi leveg?n. Majd általános, kedélyes elemz? beszélgetések a honi idegenforgalom örömeir?l és bánatairól. Multimédiás vetítések, forró, baráti kézfogások, médiavisszhang.

Puskin és Szabadság – emlékeznek még? Mozik voltak Gyöngyösön, az utóbbiban már a rendszerváltás után nem sokkal sápadt el örökre a vászon. A Puskin még kitartott, a már nem üzemel?, „lambériacentrikus” ruhatár felett régi sztárokról készült megfakult képek árasztották a retro hangulatot. Amikor nem volt vetítés az el?teret használtruha árusoknak adták bérbe.